Varga Dániel & Co.
Blog bejegyzés
Varga Dániel
daniel@varga.co.hu
Blog bejegyzések
Kategória:
mind
Kategória:
mind
Főoldal
>> Blog >> Szükséges-e a kötelező nyugdíjpénztár?
(Kategória: Pénztárak)
Pár hónappal ezelőtt felröppent a hír, hogy egyesek szerint el kéne törölni a kötelező nyugdíjpénztári tagságot. Akkor határoztam el, hogy írni fogok erről a témáról, nevezetesen hogy, mi várható el a nyugdíjrendszer ezen típusától.
Véleményem szerint egyértelműen nagyon rossz lépés lenne ezt eltörölni, mivel ezzel az államtól való függés megszüntetésének lehetőségét csírájában fojtanák el. Márpedig fontos, hogy minél több ember gondolataiból tűnjön el a gondoskodó állam mítosza. Az öngondoskodás megléte, alapvető feltétele egy jóléti kapitalista államnak.
Tény, hogy egy széles társadalmi rétegnek okoz kellemetlenséget a régi folyó finanszírozás lecsökkenése, de ennek nem a magánnyugdíjrendszer az oka.
Visszatérve a nyugdíjpénztárakhoz, jelenleg a bruttó bér 8%-a kerül pénztári számlára. Ez hozzávetőlegesen a nettó bér 14%-a, ami természetesen kisebb és nagyobb arány is lehet az eltérő adósávok miatt. A kötelező nyugdíjpénztáraktól elvárható hozam - befektetési politikájukat figyelembe véve - hosszútávon nettó 9% körül tűnik reálisnak. Ezekkel az adatokkal már ki lehet számítani, hogy attól függően, hogy kinek hány év van még nyugdíjáig, éves nettó fizetésének hányszorosa lesz pénztári számláján.
Ezt az eredményt hosszútávon várható 4,5%-os inflációval korrigálva, kaphatja meg reálértéken, mit fognak érni addigi befizetései, és abból milyen "privát" nyugdíjra számíthat. (Terveim szerint - mivel többen kérdezték - hamarosan írok arról, hogy miért számolok 4-5%-os hosszú távú inflációval)
Jelenleg abba az irányba haladunk, hogy állam egy minimális nyugdíjat biztosít. A nyugdíjpénztári rendszer előnyeit elsősorban azok élvezhetik, akiknek még 35-40 éve van a nyugdíjig (pontosabban azok, akik 35-40 éven keresztül pénztártagok). Az ő esetükben - a 8%-os díjjal, illetve a díj befektetéséből származó hozammal számolva - nyugdíjas éveik kezdetekor a számlájukon nagyjából 50 évnyi fizetésük áll rendelkezésükre. Ennek reálértéke megközelítőleg 15 évnyi fizetésnek felel majd meg. Ha ebből valaki örökjáradékot kíván igénybe venni, akkor az állami nyugdíja mellett fizetése 75-80%-ra számíthat. (Az évek során a fizetés természetesen változik, így gondoljunk a pénztártagság alatti átlagfizetésre.)
A másik szélső esetnek vehetjük, azt a korcsoportot, amelyik 40-45 éves kora körül lépett be a rendszerbe. Ennek a korosztálynak kb. 20 éve van nyugdíjazásukig. Itt már a mutatók lényegesen szerényebbek. Nekik nyugdíjas éveik kezdetekor a számlájukon nagyjából 8 évnyi fizetésük áll csak rendelkezésükre. Ennek reálértéke megközelítőleg 5 évnyi fizetést jelent. Ha ebből valaki örökjáradékot kíván igénybe venni, akkor az állami nyugdíja mellett fizetésének 18-23%-ra számíthat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a számlán lévő összeggel szabadon rendelkezhetünk. A pénztári számla ugyanis egy privát számla. Ezáltal akár azonnal felhasználható, örökölhető. Így a számlájára történő befizetések generációkon átívelve javíthatják gyermekei, és unokái életszínvonalát is.
Úgy gondolom, hogy hosszútávon a magán-nyugdíjpénztári rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy nálunk is aranykornak hívják a nyugdíjas éveket, ne csak nyugaton.
Ez a cikk természetesen az adózott és járulék alapot képező jövedelemről szól. Ismert tény, hogy a társadalom egy részének jövedelme - gyakran kényszerből, vagy pusztán "nem szeretemből" - nem teljes körűen bevallott. Ők az állami nyugdíjra még kevésbé számíthatnak. Ezért mindenkinek, aki ilyen helyzetben van javaslom, hogy minél előbb kezdjen el nyugdíjára félretenni, a hátralévő aktív évei számának figyelembevételével.
A blogban közzétett írások a
Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc
feltételeinek megfelelően szabadon felhasználhatóak. Így nem kereskedelmi céllal a szerző és a forrás
egyértelmű megjelölésével, változtatás nélkül bárki által közölhetőek.
(Kategória: Pénztárak)
Szükség van-e a kötelező magánnyugdíj-pénztárakra?
Pár hónappal ezelőtt felröppent a hír, hogy egyesek szerint el kéne törölni a kötelező nyugdíjpénztári tagságot. Akkor határoztam el, hogy írni fogok erről a témáról, nevezetesen hogy, mi várható el a nyugdíjrendszer ezen típusától.
Véleményem szerint egyértelműen nagyon rossz lépés lenne ezt eltörölni, mivel ezzel az államtól való függés megszüntetésének lehetőségét csírájában fojtanák el. Márpedig fontos, hogy minél több ember gondolataiból tűnjön el a gondoskodó állam mítosza. Az öngondoskodás megléte, alapvető feltétele egy jóléti kapitalista államnak.
Tény, hogy egy széles társadalmi rétegnek okoz kellemetlenséget a régi folyó finanszírozás lecsökkenése, de ennek nem a magánnyugdíjrendszer az oka.
Visszatérve a nyugdíjpénztárakhoz, jelenleg a bruttó bér 8%-a kerül pénztári számlára. Ez hozzávetőlegesen a nettó bér 14%-a, ami természetesen kisebb és nagyobb arány is lehet az eltérő adósávok miatt. A kötelező nyugdíjpénztáraktól elvárható hozam - befektetési politikájukat figyelembe véve - hosszútávon nettó 9% körül tűnik reálisnak. Ezekkel az adatokkal már ki lehet számítani, hogy attól függően, hogy kinek hány év van még nyugdíjáig, éves nettó fizetésének hányszorosa lesz pénztári számláján.
Ezt az eredményt hosszútávon várható 4,5%-os inflációval korrigálva, kaphatja meg reálértéken, mit fognak érni addigi befizetései, és abból milyen "privát" nyugdíjra számíthat. (Terveim szerint - mivel többen kérdezték - hamarosan írok arról, hogy miért számolok 4-5%-os hosszú távú inflációval)
Jelenleg abba az irányba haladunk, hogy állam egy minimális nyugdíjat biztosít. A nyugdíjpénztári rendszer előnyeit elsősorban azok élvezhetik, akiknek még 35-40 éve van a nyugdíjig (pontosabban azok, akik 35-40 éven keresztül pénztártagok). Az ő esetükben - a 8%-os díjjal, illetve a díj befektetéséből származó hozammal számolva - nyugdíjas éveik kezdetekor a számlájukon nagyjából 50 évnyi fizetésük áll rendelkezésükre. Ennek reálértéke megközelítőleg 15 évnyi fizetésnek felel majd meg. Ha ebből valaki örökjáradékot kíván igénybe venni, akkor az állami nyugdíja mellett fizetése 75-80%-ra számíthat. (Az évek során a fizetés természetesen változik, így gondoljunk a pénztártagság alatti átlagfizetésre.)
A másik szélső esetnek vehetjük, azt a korcsoportot, amelyik 40-45 éves kora körül lépett be a rendszerbe. Ennek a korosztálynak kb. 20 éve van nyugdíjazásukig. Itt már a mutatók lényegesen szerényebbek. Nekik nyugdíjas éveik kezdetekor a számlájukon nagyjából 8 évnyi fizetésük áll csak rendelkezésükre. Ennek reálértéke megközelítőleg 5 évnyi fizetést jelent. Ha ebből valaki örökjáradékot kíván igénybe venni, akkor az állami nyugdíja mellett fizetésének 18-23%-ra számíthat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a számlán lévő összeggel szabadon rendelkezhetünk. A pénztári számla ugyanis egy privát számla. Ezáltal akár azonnal felhasználható, örökölhető. Így a számlájára történő befizetések generációkon átívelve javíthatják gyermekei, és unokái életszínvonalát is.
Úgy gondolom, hogy hosszútávon a magán-nyugdíjpénztári rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy nálunk is aranykornak hívják a nyugdíjas éveket, ne csak nyugaton.
Ez a cikk természetesen az adózott és járulék alapot képező jövedelemről szól. Ismert tény, hogy a társadalom egy részének jövedelme - gyakran kényszerből, vagy pusztán "nem szeretemből" - nem teljes körűen bevallott. Ők az állami nyugdíjra még kevésbé számíthatnak. Ezért mindenkinek, aki ilyen helyzetben van javaslom, hogy minél előbb kezdjen el nyugdíjára félretenni, a hátralévő aktív évei számának figyelembevételével.
A blogban közzétett írások a
Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc
feltételeinek megfelelően szabadon felhasználhatóak. Így nem kereskedelmi céllal a szerző és a forrás
egyértelmű megjelölésével, változtatás nélkül bárki által közölhetőek.