Varga Dániel & Co.
               Blog bejegyzés

Teljesen igaza van a leírtakban. A problémát én abban látom, hogy mindenki tanácsadónak nevezi magát, ezáltal nem lehet megkülönböztetni hogy, ki az aki közvetítő, és ki az aki is-is. Egyszerű alternatíva lenne, ha az, akit szerződés kötelez arra, hogy kizárólag a partnerek termékeit értékesítheti, pénzügyi közvetítőnek, és nem pedig pénzügyi tanácsadónak nevezné magát. Ezáltal az emberek meg tudnák különböztetni, hogy mikor, kivel állnak szemben.
Természetesen aligha van rá mód, hogy bárki is az összes létező magyar pénzintézettel leszerződjön (mi több, a valódi függetlenséghez elméletileg a világ összes pénzintézetével kéne), de szerintem, aki tanácsadó (és nem csak közvetítő), annak a nem szerződött lehetőségeket is figyelembe kell vennie, ha az ügyfél igényei megkívánják.
Természetesen az én ügyfeleim sem rajtam keresztül kötötték meg minden szerződésüket, de a legtöbbet az én javaslataim alapján tették.

Megjósolhatóságban valóban nem, de a korrekt tájékoztatásban nagyon is összehasonlítható a két dolog. Legtöbbször pedig a tájékoztatás hiánya vezet egy-egy rossz szerződéshez. Véleményem szerint a pénzügyi tanácsadónak nagyobb a felelőssége, mint az általában gondolnánk.

Ez lényegében igaz, de általában aki tanácsadóhoz fordul, az pont azért teszi, mert önmagát nem érzi eléggé felkészültnek a témában. Így pedig nehezen tudja eldönteni, hogy korrekt tájékoztatást kapott-e.

A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy egy pénzügyi tanácsadónak hatalmas szakmai felelőssége van, hiszen adott esetben egy család teljes anyagi jóléte függ tőle. Valóban jól összehasonlítható egy menedzserrel (lényegében egy család pénzügyi menedzsmentjét látja el), de ha egy menedzser például félretájékozta a cég vezetőségét (teszem azt olyan megoldást valósít meg, ami a cégnek előnytelen, de neki valamilyen érdeke fűződik hozzá), akkor a menedzsert nem csak kidobják, de állást se nagyon fog többet találni. Ezzel szemben egy pénzügyi tanácsadó/közvetítő egyszerűen továbbállhat.

Az itt leírtak teljesen igazak, csak egy kissé keveredik benne két fogalom. Meg kell ugyanis különböztetni az alkuszt és a többes ügynököt.
A többes ügynök a pénzintézetek megbízásából dolgozik, az a munkája, hogy azoknak a pénzintézeteknek a termékét eladja, akikkel leszerződött. Nem tartozik semmilyen magyarázattal arról, hogy miért azt ajánlotta amit (utólagosan megközelítőleg nulla a felelőssége, kivéve ha már törvénysértően járt el), sőt, általában tiltott neki olyat ajánlania, akivel nincs szerződésben. (a legtöbb nagy "független tanácsadó" cég jelenleg ilyen formában működik, talán pont azért, hogy minden felelősség alól mentesüljenek)
Ezzel szemben az alkusz az ügyfele megbízásából dolgozik. Kötelessége a piacon fellelhető információkból megfelelően tájékozódni (független attól, hogy kivel van szerződése, és kivel nincs), és az ügyfelét is tájékoztatni. Mindez dokumentálásra kerül, és felelősséggel tartozik érte. Amennyiben nem szerződött partnerénél találja meg a legjobb megoldást, úgy azt is ajánlhatja egyedi keretek között.

Úgy gondolom, világos, hogy mennyire más a kettő. Én kizárólag az előbbi csoportra értettem, hogy érdemes fenntartásokkal kezelni. Talán ez a kis félreértés mutatja legjobban - amire úgy látszik a cikkemnek céljával ellentétben nem sikerült jól rávilágítania - hogy milyen problémás, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, mikor kivel áll szemben az ember, hiszen az ügynök is, az alkusz is és a tanácsadó is a független pénzügyi tanácsadó címet viseli.