Varga Dániel & Co.
               Blog bejegyzés

Elsőként: Valóban vége van-e a pénzügyi szektorban a válságnak? Sokan szeretnék hinni hogy igen, de ez még nagyon merész kijelentés lenne. A tőzsdei indexek ugyan emelkedni tudtak a héten, azonban mindezt továbbra is nagyon magas volatilitás (árfolyammozgás) mellett tették, ami arra utal, hogy a piacon továbbra is nagy a bizonytalanság. Valóban bizalomra adhat okot, hogy most már nem volt újabb óriási beszakadás az eredménye annak mikor kiderült egy-egy bankról, hogy állami beavatkozásra szorul. Túlzottan azért ne legyen senki optimista. Könnyen elképzelhető, hogy most csak egy egyszerű korrekciót láthattunk, amit még bőven követhetnek újabb botlások.

A történelem legnagyobbjai között lehet számon tartani a héten mért, napon belüli árfolyam emelkedést a legtöbb index esetében (a BUX esetében a valaha mért legnagyobb). Azonban az ilyen magas emelkedésekre már többször volt példa egy tőzsdei válság idején, és sokszor az átmeneti emelkedést újabb zuhanások követték.

Vannak tényezők, amik már a fellendülés mellett szólnak (pl.: P/E árazások), és vannak, amik újabb esést vetítenek elő(pl.: EPS), ezeket nem részletezem itt, mert nem ez a bejegyzés célja. Egyenlőre csak az biztos, hogy a piaci szereplők bizonytalanok.

Mi várható? A tőzsdék ilyen szintű zuhanása után elméletileg háromféle alakzat bontakozhat ki. Az egyik a "V", ami annyit jelent, hogy a gyors esés után gyors emelkedés következik, és a részvényárfolyamok gyorsan visszarendeződnek. Második lehetőség az "U", ami az esés után egy elhúzódó stagnálást és lassabb 2-5 év alatt történő helyreállást mutat. Utolsóként a legrosszabb variáció az "L", ami annyit tesz, hogy az árfolyamok zuhanása után még hosszútávon sem áll vissza a piac (ilyet láthattunk Japánban a kilencvenes évek elejétől napjainkig).
A három lehetséges verzió közül én a másodikat, tehát az "U" alakzatot tartom a legvalószínűbbnek. A "V"-nek az esélye minimális, az "L" pedig globális szinten valószínűtlen, de lehet hogy egyes országokban - akár Amerikában is - ez a helyzet alakulhat ki, főleg ha a deflációs (defláció: az infláció ellentéte, a készpénz vásárlóértéke nem csökken, hanem növekszik) félelmek beigazolódnak.

A baj, ami csak most kezdődik igazán: A pénzpiaci válság hatásai a reálgazdaságban általában csak késleltetve jelentkeznek, és csak ekkor kezdik el éreztetni magukat a háztartásokban is. Mostantól azonban napról napra egyre többen fogják megérezni ezt. Miért is? Íme egy egyszerű magyarázat:

• 1. a bankok az egymás közötti bizalmatlanság hatására nem, vagy csak rosszabb kondíciókkal adnak egymásnak kölcsönt.
• 2. ha a bank nehezen jut kölcsönhöz, akkor ő is kevesebbeknek ad hitelt és rosszabb kondíciók mellett.
• 3. ha a vállalatok és magánszemélyek nem jutnak hitelhez, akkor visszafogják fogyasztásukat, kevesebbet vásárolnak.
• 4. ha kisebb a fogyasztás, akkor kevesebbet kell termelni, amihez nem kell annyi dolgozó, így a vállalatok sokakat elbocsátanak, alvállalkozóik egy részét leépítik.
• 5. Az alvállalkozók - akik nagyban függnek egy vállalat megrendeléseitől -, csődbe mennek és ők - valamint akit elbocsátanak -, még kevesebbet fognak fogyasztani, melynek eredményeképp még kevesebbet kell termelni.
• 6. stb., stb.

A fenti gondolatmenet már bőven nem fikció, egyre több helyen valóban jelentkezik (a hírekben is egyre többet hallani gyárbezárásokról, leépítésekről, stb.).

Mi a teendő, érdemes-e ilyenkor befektetni, vagy inkább a meglévő befektetéseket érdemes megbontani? Legközelebb ezzel a kérdéssel foglalkozom.

A blogban közzétett írások a
Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc
feltételeinek megfelelően szabadon felhasználhatóak. Így nem kereskedelmi céllal a szerző és a forrás
egyértelmű megjelölésével, változtatás nélkül bárki által közölhetőek.