A diverzifikáció hagyományosan a kockázatminimalizálás egyik leghatásosabb eszköze, egyfajta kockázatporlasztást jelent. Lényegében a befektetés megosztásáról, elaprózásáról van szó. Egy egyszerű példa: Ha valaki vesz néhány száz MOL részvényt, akkor nem beszélhetünk diverzifikált befektetésről, azonban ha a részvények mellé vesz még például aranyat és török államkötvényt akkor már igen. Ekkor befektetése diverzifikált (megosztott) a három eszköz között, mellyel a kockázat is megosztottá válik.
Időbeli diverzifikáció: A portfoliónk kockázatát az időbeni elosztással is jelentősen csökkenthetjük, miközben törekedhetünk a maximális hozam elérésére. Azzal, hogy képezünk rövid-, közép- és hosszú távú befektetéseket egyaránt, elérjük hogy mindig legyen mihez nyúlni (pl. szükség esetén a rövidtávú befektetések veszteség nélküli megbontásával), azonban a magas hozamról se kell lemondani (a hosszú távú befektetéseink - melyekre bizonyosan nem lesz belátható időn belül szükségünk - nyugodtan lehetnek magas kockázatú befektetésben, hiszen ki tudjuk várni az árfolyam-ingadozásokat).
Térbeli diverzifikáció: Gyakori és nagy hiba egyetlen térségre korlátozni befektetéseinket (pl. kizárólag ázsiai részvényekben, ázsiai kötvényekben és ázsiai ingatlanokba fektetni). Egyetlen régió jelentősen függ az ottani politikai, földrajzi, stb. adottságoktól, így egy kellemetlen esemény (pl. egy természeti katasztrófa) jelentős veszteségeket okozhat. A térbeli diverzifikációval ez jelentősen csökkenthető, hiszen a többi területen nem - vagy csak kisebb mértékben - keletkezik veszteség, ami csökkenti az összes kockázatot.
Eszközök és iparágak (szolgáltatások) közti diverzifikáció: A befektetések piacán nincsenek globálisan, mindenre kiterjedően rossz/jó hírek. Ami az egyik iparágnak/befektetési típusnak rossz, az a másiknak épp jó hír is lehet (pl. egy természeti katasztrófa, mely egy nagy olajkitermelő helyet is érint a részvények eséséhez, ugyanakkor az olaj árának emelkedéséhez vezethet). Ezért érdemes ezen területen is megosztani a kockázatot, részben ellentétesen mozgó eszközök választásával.
Sokszor elhangzott az előzőekben az a bizonyos
kockázat szó. Az egyik legnehezebb dolog meghatározni, mi is az a kockázat, illetve hogy kinek milyen a kockázatvállalási, kockázattűrő képessége. Ehhez nyújt egy gyakorlati támpontot a meglehetősen ritkán használt úgynevezett drawdown (dródán). Ez egész pontosan a csúcshoz (legmagasabb árfolyamhoz képest) mért visszaesést mutatja. Azért fontos ez, mert tudnunk kell, milyen mértékű visszaesést vagyunk képesek lélektanilag elviselni, hol van az a pont, amikor már nem vagyunk képesek további árfolyam-ingadozást elviselni.
Egy konkrét példán keresztül: Befektet 10 millió forintot hosszú távra, de tudja hogy ha fél év múlva ránéz befektetésére és az mindössze 8 milliót ér akkor inkább eladja hogy elkerülje a további veszteségeket, az azt jelenti, hogy az Ön drawdown-ja kisebb mint 20%. Ekkor hiába mutatnak hosszútávon jobb eredményeket a magasabb drawdown-nal rendelkező befektetések, Önnek alacsonyabb kockázatú befektetést érdemes választania. Érdemes ezenfelül a drawdown-t a befektetés teljes időtávjára, illetve a teljes (azonos időtávú) portfolióra is vizsgálni, mivel ez mutatja befektetésének valódi kockázatát.