Egy eddig kicsit hanyagolt témakört szeretnék most elővenni, mégpedig a biztosításokat, pontosabban két biztosítási fajtát. Az egyik, a még mindig kevéssé ismert - de aki ismeri az kedveli is - jogvédelmi biztosítás, ezzel foglalkozom legközelebb. Most pedig a nagyon jól ismert, ám de sokak által kevésbé szeretett lakásbiztosítással kapcsolatosan igyekszem gyakorlati tanácsokat adni.
A lakásbiztosításokkal kapcsolatban a legtöbbek problémája, hogy majd mindenki hallott már történetet arról - jobb esetben csak hallotta és nem ő mesélte - hogy ezt vagy azt a kárt a biztosító nem fizette ki. Ezért lehet a biztosítót hibáztatni, de legtöbbször nem ő a valódi hibás, sokkal inkább a biztosítási ügyintéző, aki rossz, vagy nem teljeskörű tájékoztatást adott.
(vannak olyan esetek is, mikor az adott biztosító kárrendezési gyakorlata alapján sejteni lehet, hogy a biztosító fog-e fizetni vagy nem, de ezt itt aligha tudnám leírni)
Az alábbiakban pár kritikus pontot ismertetnék, melyek általános hibák szoktak lenni a lakásbiztosításokban.
- Ingóságbiztosítás lopásra: gyakori hiba, hogy a szerződében meghatároznak egy értéket az ingóságokra, és ezzel le is van tudva a kérdés. A meglepetés akkor jön, ha kirabolják a lakást és a biztosító közli, hogy a biztosítási összegnek csak egy töredékét fizeti ki. Ennek oka egyszerű: minden biztosító meghatározza, hogy milyen mechanikai védelem mellett (tehát milyenek az ajtók, zárak, stb.), mekkora maximális összeget térít lopás esetén. Tehát ha ez az összeg alacsonyabb, mint az ingóságbiztosítás mértéke, akkor is ez a maximális, amit a biztosító fizetni fog. Ezért arra mindig oda kell figyelni, hogy a megfelelő és elvárt mechanikai védelem meglegyen.
- Egyedi gyűjtemények, nagy értékű eszközök: ugyancsak az ingóságbiztosításhoz tartozik ez a kérdéskör is. Ha valaki bejelenti, hogy ellopták például a lemezgyűjteményét, a biztosító nem fog fizetni, még akkor se, ha a biztosítási összeg fedezné a kárt. Ugyanez vonatkozik a nagy értékű eszközökre is (pl.: 400 ezer forintos TV). A biztosító alapvetően csak az általános háztartási ingóságokra fizet, a többit - mint például a fentiek - külön, tételesen fel kell vetetni a biztosítási kötvénybe.
- Beázás és üvegkár: ezek egyértelműen a leggyakoribb károk, melyek a lakásbiztosításoknál előfordulnak. Amit tudni kell róluk:
- Üvegkár: a biztosító a különleges üvegeket és a nagyobb üvegtáblákat (általában 3 m2 felett) nem téríti, ezeket is külön be kell íratni a biztosításba.
- Beázás: az egyik legtipikusabb és leggyakoribb hiba, mikor kárbejelentésnél valaki beírja, hogy beázás. Ekkor legfeljebb a biztosító jóindulatából lehet kapni kártérítést, mivel beázásra gyakorlatilag senki sem térít. (Jól mutatja ez, milyen fontos helyesen bejelenteni a bajt, mivel például ha egy családi ház beázik egy viharban, és beázás helyett viharkárt írunk be, a biztosító általában fizet.)
- Automatikus indexálás: Sokan vannak, akik egyszer megkötnek egy lakásbiztosítást, aztán a továbbiakban nem is foglalkoznak vele, csak évenként elfogadják az automatikus értékkövetést. Azonban hosszútávon az automatikusan indexált biztosítási összeg már akár jelentősen is eltérhet az ingatlan valódi értékétől. Kisebb károk esetén ez nem jelent gondot, azonban ha valóban nagy a baj, és a kár meghaladja a biztosítási értéket, a biztosító az ezen felül eső részt már nem fogja fizetni.
Hát röviden ennyi, ezek a legjellemzőbb gondok a lakásbiztosításnál. Ezen felül még két tanácsot szeretnék adni. Az egyik, hogy mindig figyeljünk oda a helyes négyzetméter meghatározására (ezt a biztosítók eléggé különbözően számolják, ezért ezt nem tudom részletesebben taglalni), a másik pedig, hogy az ilyen-olyan kiegészítő biztosítások (baleset-, készpénzbiztosítás, stb.) megkötését érdemes megfontolni. Ezeknek ugyanis a 80-90%-a vagy drága, vagy pedig megközelítőleg értelmetlen.