"Pénzügyi válság van!" Ettől hangos már a média is, aminek hatására sokan adják el meglévő befektetéseiket 30-40%-os mínusszal. Érthető, hogy aki ilyen veszteséget realizál, az talán soha többet nem akar hallani semmiféle "részvénypiacról" és hasonlókról. Pedig ez nagy hiba, melynek oka még mindig a magyar pénzügyi kultúra elborzasztó fejletlensége. Ráadásul, mindez a magyar piacon már lejátszódott egyszer.
1995-96-ban kezdett el a magyar lakosság valamelyest érdeklődni a bankbetéten kívüli befektetési lehetőségek iránt. Érthető módon a lakosságot leginkább akkor is a részvénypiac izgatta, már akkor is mindenki tudta milyen jól élnek a tőzsdebrókerek. Ugyanakkor azt is mindenki tudta - vagy valahonnan hallotta - hogy a részvénybefektetés nagyon kockázatos. Ezért kezdetben csak kevesen kezdtek el ide befektetni (leginkább csak a magyar tőzsdére, a többi akkor még nehézkesen volt elérhető), azonban látva milyen hozamokat érnek el a részvénybe fektetők, egyre többen és többen csatlakoztak hozzájuk. Érdekes módon a legtöbben csak akkor mertek (mernek) befektetni egy kockázatos piacra, ha látják, hogy az legalább másfél-két éve kimagaslóan teljesít.
|
1996-tól a Budapesti Értéktőzsde indexe - a BUX - elképesztő rallyba kezdett és az 1996. január 4.-ei 1558 pontról alig több mint 2 év alatt, 1998. április 23.-ára 9016 pontig emelkedett. Ennyi idő alatt tehát közel meg lehetett hatszorozni a budapesti tőzsdén befektetett pénzt, ami több mint 200%-os hozamot jelentett évente (és lássuk be, ez még az akkori 20% körüli inflációs környezetben is hihetetlenül magas hozam).
Márpedig hatalmas hiba csak akkor befektetni, amikor már egy-két éve kimagaslóak a hozamok. Egy piac sem képes tartósan 30-40%, vagy akár még magasabb hozamokat teljesíteni. Ezek minden esetben "lufik", melyeknél az egyetlen kérdés hogy mikor durrannak ki. 98-ban is az elképesztő emelkedést, hatalmas zuhanás követte.
|
A maximális 9016 pontos értékről a BUX index 1998. szeptember 21.-éig - kevesebb mint 5 hónap alatt - 3775 pontos értékig zuhant. Így aki a maximumnál fektetett be, és a minimumnál sokallt be, az a pénzének az 58%-ának mondott búcsút.
Az árfolyamesés közepette ugyanaz történt 98-ban, mint most is. Egy darabig mindenki tűri - mondván majd csak elindul újra felfelé - majd elérkeznek egy ingerküszöbhöz (ez lehet 5, 10, 30, stb % veszteség), amikor már képtelenek további veszteséget elviselni. Ekkor szállnak ki hatalmas bukással, és teszik át a megmaradt pénzüket biztonságos helyre. Akivel ez egyszer megtörténik, érthető módon soha többet nem akar semmiféle részvénybefektetésről hallani (lehet hogy nem soha, csak nagyon sokáig, ekkor jellemzően újra belelépnek ebbe a hibába).
Pedig a részvénybefektetés - és az egyéb magasabb kockázatú befektetések - jó, és szükséges dolog. A fenti hibák pedig könnyen - minimális pénzügyi ismerettel és pénzügyi kultúrával - elkerülhetőek lennének. De ezt majd a folytatásban, egy következő bejegyzésben olvashatja.